Rendhagyó a gyászima több szempontból is:

- nem vagyok alkalmas személy az elmondására, aminek szintén számos oka van: nem közvetlen elődöm, ősöm egyik áldozat sem, de rokonságban állok a Balkányból származó, geszterédi Csillag-ággal, ráadásul más vallású, hitetlen fél-zsidó létemre vállalkozom az alábbiak elmondására.
- Itt rögtön meg is kell állnunk egy kitérőre! Ki számít zsidónak? Köves Slomo, rabbi okfejtése szerint az, akinek az anyja zsidó. Gondolom, mitocondriális, genetikai alapokon nyugszik a tézise, amit én rendkívül kirekesztőnek és elavultnak vélek (hallottam ugyanezt hetven évvel ezelőtt is!). Szerintem ugyanis mindez identitástudat kérdése, amit még a vallás gyakorlásához, valamelyik hitközség anyagi támogatásához sem lehet kötni.
- Álljon itt néhány életszerű példa: Mi a helyzet akkor, ha az izraelita anya goj (nem zsidó; keresztény) férfitól szül gyermeket? A nem zsidó népek teljesen zsidónak tarják/tartották pl. az izraelita apától, keresztény anya szülte gyerekeket, míg az izraeliták mischlingnek. Ez fényesen igazolódott is, a „törvény” betűje ellenére a holocaust idején.
- az imádkozás közben nincs jelen minye: (legalább tíz felnőtt férfi)

Meg lehet persze kérdezni, akkor mit „erőlködöm”, hogy valamely kaddis látszatát keltsem?

A válasz benne rejtezik ezen írás címében. Ahogy a magyar – és feltehetőleg az európai – helységek többségében valamilyen emléktábla, kegyhely stb. emlékeztet a huszadik század ordas eszméinek áldozataira, hogy ilyesmi többé az emberiség történetében ne ismétlődhessen, hogy a szerencsétleneknek neve legyen, hogy mind az ordasok - ők fenyegetésként -, mind a helységek szívesen és kellemesen visszagondoló, kollektív emlékezete ne halványodhasson.

Ha talán, nem is ritkán, akad egy istenfélő goj, aki a fejébe veszi, alapítványt tesz, amelynek egyik fő aktivitása az lesz, hogy szülőfalujában – konkrét esetként maradjunk Geszterédnél -, az alapítvány és a falu közösségének erejéből „helyre” állíttatja az ottani zsidó temetőt, ahol már szarmata leleteket is feltártak, hogy ott feliratos táblát állíttat a geszterédi izraelita áldozatoknak.

Mi áll szándékának legelsőbbet is az útjába? Az, hogy a holocaust geszterédi áldozatainak nincs névsora! Nincs sehol! Nem található annak ellenére, hogy léteztek ezek a halállisták, hogy a német és a magyar adminisztráció ez ügyben „nagyon precízen” működött.

Messzire vezetne a kialakult helyzet okainak taglalása. Egyetlen megállapítást azért megengedek magamnak: létezik, működik a kollektív felejtés önvédelmi reflexe.

Minden nehézség ellenére biztató szavakat kapunk, adott esetben tevőleges támogatás ígérete is elhangzik, mégis ilyenkor az ember egyedül marad, csak a saját kitartásában, nem kis szerencséjében és a „technikában” bízhat.

*

Főleg tehát az utóbbiak következtében én már „sejdítem”, hogy Geszteréden több mint harminc izraelita – nekem jobban tetszik a régi iratok friss, forgatási élménye miatt -, Mózes hitű család élt, jó száz, uszkve százhúsz fővel.

Tudom, ki volt szatócs, sakter, (rituális hentes) ki volt a mohél, (hivatásos körülmetélő) ki árult meszet, ki, kivel házasodott. Ismerem a családneveket kilencven százalékos biztonsággal Altmannéktól, Weißékkal bezárólag.

Tudom, mikor, hol született Goldstein/Geszterédi László, aki a nevezetes Aranyszablya leletanyagát ezerkilencszáz huszonhétben a tanya népességétől „visszarekvirálta”. Nagy valószínűséggel azt is, az auschwitzi haláltábor krematóriumában végezte, egész családjával egyetemben.

Meg kell még vívni néhány „csatát”, mert az elhurcoltak, legyilkoltak konkrét névsora nem azonos az ismert családi és keresztnevek felsorolásával.

Motoszkál a fejemben még egy záró gondolat. Amit teszek mitzvah-e? (isteni parancsolat, jótett)
Abban reménykedem, hitetlen is tehet emberi jót.

Segítségkérés! Keressük a Geszterédről elhurcoltak holttá nyilvánításának okmányait.

Ennek eléréséhez az emberi jogok európai kartája szerint manapság külön engedélyre van szükség!

Csillag Endre
a Geszterédi Aranyszablya Társaság alapító tagja